Egy nehéz nap éjszakája.
Vagy éppen fordítva? Ki ne kellt volna fel úgy reggel, hogy nem hiszi el hogy valóban vége van az éjnek. Annak az éjnek ami valahogy nem is volt. Valahogy elveszett az etetések és a nyöszörgések között. Elmosódott emlékképek keringenek a fejedben az éber álom és az álmos ébrenlét között. S most itt ülök és nézek ki enyhén gyűrött arcom mögül, s nézem amint aprócska lánykám 3 másodperc alatt ki és lepakol minden kezébe akadó tárgyat. Majd villámként nyúl kicsit viseletes mobilom után. Én is ezt teszem. Pontosabban tenném, de picinykém gyorsabb, s máris ketten csapódnak a földhöz. Hm:)) Az agyvizem megindul a fülem irányába, a gőz kitőr, s már már én is készülök rákiáltani, hogy Neem sz... mikor megfordul és apró egér fogaival rámmosolyog. Csillogó szemeivel rámnéz és csak annyit mond " Hajiii anyiii." És kész vagyok. A gőz megáll, s félig bambán bámulom csepnyi lánykám, tele büszkeséggel, hogy milyen szép és okos. Majd felé indulok és játéktelefonját kezébe csempészve elcsaklizom tőle az enyémet. Ez több kevesebb sikerrel be is szokott válni. :)))